2016. február 23., kedd

Szerződés aláírva!

Február 22-én, hétfőn kellett bemennem az irodába, hogy véglegesítsem a döntésemet. Délután 1 órakor a bankban kezdtem, ahol megkötöttem az új bankszámla-szerződésemet. Deviza alapút választottam, mivel a fizetést euróban fogom kapni. Két kártyát igényeltem hozzá, hogy én és a Párom is hozzá tudjunk férni, ha szükség lesz rá.

Itt rögtön kezdődött a bonyodalom. A kártya persze nem készül el olyan gyorsan, mint kellene, tehát sürgősségi felárért tudok hozzájutni... Két dombornyomott kártya, az egyik gyorsan: összesen 15000 Ft. Agyam eldobom. Ja, és nem tudom, mi tart ezen ilyen sokáig, hiszen március 4-e még odébb van, de hát a bürokrácia nagy úr. Más banknál biztos olcsóbb vagy gyorsabb, de a Duna Rapszódia ezzel áll szerződésben, tehát így tudtam csak igénybe venni azt a lehetőséget, hogy a közvetítési díjat meg az útiköltséget ne nekem kelljen előre, készpénzben kifizetni, hanem az első fizetésemből vonják le. Mindegy, ha ez nincs, el sem tudok indulni.

A munkaszerződés körül már nem volt gond, a cég mindent intéz helyettem. Biztosítást, külföldi tb-t, adót, az odautat. Mondjuk el is várom 95000 Ft-ért, illetve a bankszámlás inkasszós lehetőség miatt 125000 Ft-ért. Eddig 140000-nél járunk.

Még jó, hogy rákérdeztem az egészségügyi vizsgálatra. Nekem szemüveg kellene, de persze csak azért, hogy el tudjam olvasni az orvosiban a táblát. Munkába és általában semmihez nem használom, nincs is. Na majd most lesz. Gyorsan, persze. Utálom a szemüveget, kontaktlencsém sose volt, nem is bírok a szemembe nyúlkálni. Szóval most még mehetek azt is intézni... A fogamra már a múlt hónapban egy vagyont költöttem, mert ha az a hajón kezd el fájni, akkor vérfürdőt rendezek.

Kezdtem elég komolyan ideges lenni, amikor a munkaruha kapcsán gyorsan még két embertől megkaptam a "Jajjmilyensoványvagy!" című szólamot. Majd megérdeklődték, hogy elbírom-e a tányért. Vészjósló mosollyal közöltem, hogy jelenleg is felszolgáló vagyok, komolyan nem is értem, erre milyen választ vártak: "Hááát, nem is tudom, láttam már filmben, hogy mit dolgozik egy felszolgáló. Nem tűnt nehéznek, gondoltam, én is megpróbálom, sportszerű nehezítésnek egyből egy billegő hajón..." Vagy mit?!

Azon már meg sem lepődtem, hogy nincs kisméretű munkaruha. Azaz nemcsak nekem, de a teljesen átlagos méretű kollégának, Ricsinek se. Csak nagy méret. Vagy az se, majd kapunk Strasbourgban, a központban. Ugyanez megy a szállodákban is, nem is értem: a munkaruha-ügyi menedzsereknek sehol nem tűnt még fel, hogy a pincérek és bárosok általában normál méretű, csinos, magas fiúk és átlagos testalkatú lányok, nem pedig Ursula nővérek és hegyomlásszerű szumóharcosok? Mert XXXL-es ruha mindig akad, több is, a tisztességes méretre vadászni kell a munkaruharaktárban. Ha egyáltalán van. De legtöbbször persze nincs. Innen üzenem, hogy célszerű néha kinézni a felszolgálók irányába és eszerint rendelni.

Mindez nem változtat azon, hogy vihetek magammal varrókészletet, és kézzel igazíthatom magamra az egyenszoknyát. Biztos szép lesz. Meg lesz időm, helyem és kedvem szabni-varrni. F@ck.

Amúgy mindenki kedves és segítőkész volt, remélem, a hajón se lesz senki ellenszenves. A munkaköri leírás csupa ismert dolog már a szállodákban töltött idő után, pár olyan folyamattal kiegészítve, amire a hajón lévő kis számú személyzet miatt van szükség. Itt például mi is segítünk árut bepakolni, mi magunk takarítunk, de ez általában kisebb a'la carte étteremben is így működik.

Na kb. erre lehet számítani, engem nem lepett meg, de gondoltam, hátha másnak hasznos az info.

Még két hét. Várom már!

2016. február 19., péntek

Pici csúszás

Juhééé, most hívtak a Duna Rapszódiától, hogy a jövő héten hétfőn, február 22-én mehetek aláírni a szerződésemet! Már kezdtem azt hinni, hogy valaki végül mégis úgy döntött, hogy nem kellek, vagy méreten aluli példányokat nem alkalmaznak, vagy mittomén...

Mindenesetre megbeszéltem magammal, hogy amíg ott nem leszek, addig nem hiszem el, hogy elindultam, szóval még mindig nem vagyok 100%-osan biztos abban, hogy minden rendben lesz. Nem pesszimizmus, csak hát ugye semmi nem szokott simán menni.

Nyilvánvalóan persze akkor kapok egy állásajánlatot, ha már van egy... Végül bementem a Crew Agencyhez is, és ott is beadtam a jelentkezésemet hajóra, s láss csodát, tegnap onnan is hívtak, hogy mehetnék. Ráadásul a Dunára. Ez azért vonzóbb, mert nincs olyan messze és néha haza is tudnék jönni, viszont útlevelet kell csináltatni és a közvetítői díj is egyből fizetendő, nem inkasszózzák az első fizuból, mint a Duna Rapszódiánál. Mindenesetre nyitva hagytam a kérdést még egy pár napra, mert ha valami miatt nem jön össze mégsem az egyik, jó lehet a másik.

Ja, a hajó indulása is csúszik, ami azt jelenti, hogy március 1-je helyett 7-én szállunk vízre. Ennek viszont örülök egy kicsit, mert többet tudok még itthon lenni Sütivel, mielőtt itt hagyom őt hosszú hónapokra.

Szóval még mindig várunk... várunk... várunk... hajó, hanemjó.

Kérek drukkot!!!!

2016. február 15., hétfő

Mona Lisa mosolyog...

...és most úgy néz ki, hogy rám. Vagy a szerencse mosolyog rám Mona Lisa képében.

Tehát alig pár nappal azután, hogy végre elhatároztam magam és beadtam a pályázatomat a hajós munkára, egészen pontosan 12-én, pénteken már hívtak is a Duna Rapszódiától, hogy MEGNYERTEM AZ EGYIK FELSZOLGÁLÓI POZÍCIÓT!!!!

Éppen egy rendezvény előkészületeit csináltam az Intercontinentalban, amikor láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom, és gyorsan kikérezkedtem, hogy visszahívjam a számot. És amikor Szilvia, a közvetítő hölgy az irodából közölte a helyzetet, majdnem összeestem, meg persze nagyon örültem, és alig bírtam megállni, hogy sikítozni kezdjek, ami ugye nem lett volna túl elegáns egy hotelben.

Na onnantól kezdve a kezem önállóan hajtogatta a szalvétákat, terítette az asztalt és szedte össze a tányérokat, de az eszem teljesen máshol járt...

Március 1-jén kihajózom.

Új, úszó munkahelyem a Croisi Europe hajótársaság 2000-ben épített, 2012-ben felújított hajója, a Mona Lisa. 82 m hosszú és 9,5 m széles, tehát elég pici hajó. Mondjuk nekem épp elég, vagy az is lehet, hogy pont ez lesz benne a nehézség, nem tudom. Így néz ki. Hát nem gyönyörű?


A 49 kabin maximum 100 utasát ebben az étteremben fogjuk kiszolgálni. 100 fő nem tűnik olyan soknak, egy átlagos szállodai reggeliztetés 200 főtől indul, bár ott vagyunk is rá annyian felszolgálók, mint az oroszok. De vészhelyzetben 230 főt már reggeliztettem le 2 kollégával meg egy menedzserrel, gyanítom, itt is kb. ilyen arányok lesznek. Mindegy, azt már tudom, hogy megcsinálható. 


Ez meg itt a bár. Cukorfalat az egész, imádom a színeket, olyan barátságos és otthonos, meleg hangulatú. Van még táncparkett, napozóterasz, ajándékbolt is. Meg wifi, amit remélem, mi is használhatunk...


Merthogy a blogom ezennel egy időre átlényegül hajónaplóvá, mármint ha sikerül áthidalni a technikai akadályokat a fedélzeten is. Ha nem, akkor marad a szabadnapokon a városi kirándulás közben az internetkávézók használata.

Még annyi van hátra, hogy nyitni kell egy bankszámlát, amire a fizetésem érkezik majd, be kell mennem az irodába aláírni a szerződésemet, átvenni a munkaruhát, és ott fogom megtudni azt is, hogy melyik városban kell beszállnom, és hogyan meg mikor kell oda kiutaznom. Maga a hajó az Elbán és a Rajnán közlekedik, gondolom a köztes részt az Északi-tengeren át teszi meg, kicsit hiányosak még a térképészeti ismereteim. Mivel most indul a szezon, esélytelen, hogy közeli helyen kell beszállnom, így először irány Németország vagy Hollandia, vagy akár Franciaország, mivel Strasbourg a Croisi Europe székhelye. Ez azt is jelentheti, hogy repülnöm kell, s ettől eléggé be vagyok tojva, mert még sosem ültem repülőn... 



És ez fogja fogadni a vendégeket, amint beszállnak: bal oldalon a recepciós, jobb oldalon pedig Mona Lisa mosolya. Nagyon remélem, én is szerencsésen megérkezem a fedélzetre, szóval akit aggaszt a további sorsom, esetleg velem együtt kívánja végigszenvedni a kalandjaimat, az jobb oldalon fent fel tud iratkozni a blogfrissítéseimre. Gyaníthatóan kb. hetente fogok tudni jelentkezni, amikor szabadnapom lesz és ráérek írogatni. Vagy nem.

Úristen, még mindig nem hiszem el...

Ölelés!

2016. február 4., csütörtök

Ha-jót akarok

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a fejembe vettem, hajózni fogok. Évek óta foglalkoztat már a dolog, nem is tudom, mi tartott vissza eddig. Idén nyáron "főpróbát" tartottam azzal, hogy lementem 5 hónapra a Balatonhoz dolgozni. Attól tartottunk Sütivel, hogy nehezen fogjuk viselni a távollétet egymástól, hiszen annyira össze vagyunk nőve - és így is lett. Még annak ellenére is, hogy a Balaton azért autóval két óra, és ha volt pár szabadnapunk, meglátogathattuk egymást.

De végülis működött. Tihanyi munkásságom során elég jól rendbehoztuk az anyagiakat, és ősszel, mikor hazaköltöztem, ki tudtunk venni egy vacak, lepukkant albérletet, ami teljesen el van hanyagolva, de legalább három szobás és macskabarát. Majd lehetett nekiállni felújítani, eddig egy szoba van szinte teljesen készen, lassan a paranoid tulajt is betörjük, szóval egész jól megy.

Ment, eddig. Mert miért ne, mindig közbejön valami. Hol a fogammal kell sürgősen orvoshoz fordulni, hol egy hirtelen kiadás, most tél végén a rendezvények hiánya miatt pedig nekem alig van munkám. Természetesen a Páromék éttermében is ekkor üt be a felújítás, ő sem tud annyit keresni, a költségeink persze állandóak, gazdálkodd ki.

És amikor úton-útfélen olyan pályakezdőkkel találkozom, akik lazán újságolják, hogy "ja, amúgy dolgoztam kint 4 hónapot Cipruson/Londonban/Spanyolországban", és visszakérdezek, hogy hogyan jutott ki és miért jött haza, leesett az állam. Kiment, mert jó bulinak tűnt, ja, az angol nem annyira megy, amúgy nem volt még soha felszolgáló sem, de aztán hazajött, mert hiányzott a család meg a barátok... Pffff...

Kábé itt szívtam fel magam. Angol megy, német megy, felszolgálni is csak-csak tudok már, irány az ügynökség, hajóra fel. Pont. Páromnak nem adtam sok alternatívát, közöltem, hogy megyek és kész, gyúrjon rá az angolra kicsit, fél év múlva jöhet utánam. Legnagyobb meglepetésemre szinte rögtön igent mondott.

Na jó, hajó. A Crew Agency partyszervíz cég, ahol jelenleg dolgozom, hajóra is közvetít munkaerőt, ezt akartam először megpróbálni. Anikó barátnőm a Duna Rapszódiánál dolgozott, a Croisi Europe társaság hajóin, ki is faggattam rögvest, hogy mi kell hozzá, és nekifeszültem ennek is. Kettőből egy csak bejön... Szóval hozzávalók:

  1. Europass önéletrajz idegen nyelven
  2. ...mosolygós fényképpel (óóóó, hogy a franc essen bele, irány a fogászat, mínusz 40000)
  3. Referencialevél (harmadik nekifutásra ez is meglett)
  4. Stabil nyelvtudás
  5. Szakmai gyakorlat (nem feltétel, de előny. Miiiiii?????)
A stabil nyelvtudással még az az aprócska gondom van, hogy bármilyen helyzetben folyékonyan beszélek angolul, némi gyakorlás után németül is, kivéve állásinterjún. De komolyan, vágtak már ki emiatt. :) Ez ciki. Süti biztatott, a cél szentesíti az eszközt, ne parázzak, ha meg kell szólalnom, beszéljek a hobbimól vagy akármiről, csak folyékonyan. Oké. Megpróbálom.

Első körben bevittem az önéletrajzomat a Duna Rapszódiához, ahol éppen két másik hölgy is a jelentkezési lapot töltögette, mint kiderült, szobalány pozícióra. Az egyik asszisztens csaj gyorsan tartott is nekünk hármunknak egy tájékoztatót, és mivel Süti is elkísért, ő is végighallgathatta. (Néha ránéztem, az arca egy tanulmány volt, főleg a tányércipelési technika láttán, de erről később.) Szóval kiderült:
  1. Kiváló dolog, hogy szállodában meg rendezvényeken dolgozom, mert ide éppen ez kell.
  2. Mégiscsak tudok angolul, bár lányos zavaromban azt mondtam a kimondottan férfias megjelenésű pasimra, hogy ő a girlfriendem, de legalább mind jót röhögtünk.
  3. A németre váltással akadtak problémáim, közöltem is gyorsan angolul, hogy túl hirtelen volt a switch, a csaj mondta, nem baj, ő ilyen helyzetben a franciát is simán belekeveri, mert egy idő után már azt sem tudja a hajós, hogy milyen nyelven beszél. :) Ez vicces.
  4. Ha figyelek, megtanulok franciául is, neki is sikerült a 9 év alatt, most már jobban nyomja, mint az angolt. (Na azt kétlem, hogy nekem jobban megy majd a francia, de ki tudja, úgyis akartam tanulni még egy nyelvet.)
  5. Munkaruhát adnak, cipőt kell csak vinni, a kaja szuper, a szállás 3-4 személyes kabin (ÁÁÁÁÁÁ!!!)
  6. Heti egy szabadnap, napi 8-10 óra (csak? :D Laza...), január-februárban pihenünk itthon, de erre is jár a fizetés.
  7. A fizu alaphangon 1075 Euro/hó, plusz a jatt (300-600 Euro), de úgysem tudod elkölteni a vízen.
  8. A kiutazás költsége 95000 Ft, de a bankon keresztül levonják az első fizuból, no para (huhhhh!)
+1: Hülyén fogják a tányérokat. A középső 3 ujjal tartják az alsó tányért, a tenyérbe teszik a másikat, harmadik a másik kézben, többet nem is kell vinni... Döbbenet. Megpróbáltam, sehogy nem áll rá a kezem, hogy ilyen gyógyos módon fogjam a cuccot, ha stabilan áll a tányér, végülis úgy viszem, ahogy akarom, mondta a csaj, szóval maradok a megszokottnál, asszem.

Hát így lett az első körből az utolsó is egyben. Nem lehetett visszakozni. Főleg, miután a csaj átfutotta az önéletrajzomat és közölte, hogy mivel most akkor le is interjúztatott, a nagyinterjúra be sem kell mennem, mert ugyanezt fogja elmondani másnap is. Menjek szépen haza, szerezzek be egy 3 nyelvű anyakönyvi kivonatot a szülővárosom anyakönyvi hivatalából, és várjam a telefont, február végén már akár hívhatnak és lehet is indulni. A társaság 42 hajóján mindig van üres pozíció, szóval a február lehet március, május vagy június is akár...

Na most ennek örüljek vagy nem?

Örülök. És várok. Addig eljárok melózgatni a szállodába, varrok egy-két patchwork takarót, vagy mittomén.

Nem hiszem el, ez ilyen egyszerű lenne??? Ha van valami fejlemény, jelentkezem!