2008. október 12., vasárnap

Kicsi(t) Bridget Jones

Az úgy kezdődött, hogy amikor először a kezembe került VALAMI, bármi, amivel rajzolni lehetett, egyből veszélybe kerültek a lakásunkban a falak. Már akkor is rendes kislány lehettem, mert a fal megúszta, de ez nagyrészt anyukám találékonyságának volt köszönhető, mert hamar felkerült a konyhában a falra egy hatalmas ív csomagolópapír, amire kedvemre firkálhattam a színeseimmel, addig is csendben voltam legalább. Szépen telealkottam az egészet, pár nap múlva pedig jöhetett a következő ív papír. Persze rajzoltam ülve, állva, fekve, leginkább állandóan. A gyerekkori képes scrap-stafétán Szilvi éppen ilyen fotókat kapott rólam, és ezt csinálta belőlük:


Aztán jöttek a naptárak meg a képes magazinok. Mesike másol, kérdez, betűket rajzol, aztán 5 éves koromra anyukám legnagyobb megdöbbenésére már nemcsak másoltam a betűket, hanem önállóan le is írtam a közölnivalómat. A ceruzát azóta sem tudom tisztességesen fogni, kicsiként még csak úgy felmarkoltam az írószerszámot, aztán úgy is maradt a dolog. (Elsőben őrületbe kergettem ezzel a tanítónénit, aki hiába akarta nekem megtanítani a helyes ceruzafogást, akkor már mindegy volt...) Arról nem is beszélve, hogy sok újat nem tudtak tanítani az írás- és olvasásórákon, második osztályra a nyári szünetben elolvastam az Egri csillagokat meg a Winnetou összest, hagyjanak engem békén a Gőgös Gúnár Gedeonnal, az dedósoknak való. Szegény családom abban a hitben volt, hogy csodagyerek vagyok, főleg hogy zongoráztam is. A földből alig látszottam ki a zeneiskolai felvételin, de amikor oda-vissza elszolmizáltam bármilyen tetszőleges népdalt, majd kiderült, hogy abszolút hallásom van, közölték velem, hogy hagyjam a fenébe az első osztályt szolfézsból, válasszak hangszert és húzzak a másodikosokhoz.

Mára normális vagyok. Ha az íráskényszert annak lehet nevezni. Itt ez a blog is. Scrap-blog, vagy mifene. Erre beleírom az életemet - hurrá, megmaradok az utókornak arra az esetre is, ha holnap munkába menet a fejemre esne egy hófehér hangversenyzongora a negyedikről. Talán az is feltűnt már, hogy a januári, legelső bejegyzésemben Bridget Jones naplójára hivatkozom, pedig akkor még nem is ezt terveztem - most meg írok, mint a háborodott. (Kinek? Miért? Ha lesz gyerekem, síkítva fog röhögni a lökött anyján. Vagy ha megtanul írni, ő is blogol majd, mert gyanítom, ez a mánia fertőző.)

Az október 4-én tartott scrap-chaten nosztalgikus oldalt csináltunk, szóval egy elsős képemet vettem elő az alkalomra. Szokásos ceruza-a-kézben-póz, ez azóta sem változott. Ezt csináltam a képből:


A cím nem volt kérdéses. A betűk elkészítését megtaláljátok itt, csak színes papír helyett most egy régi könyvlapot használtam. A csillám azért került rá, hogy kicsit elüssön a többi írásos papírtól, amelyek közül az az újságcikkeset a Rayherben lőttem, a barnát pedig Hanától kaptam a scrap-talin. Puszi érte!


A részletfotókon látható virág készítését Erikától tanultuk, különböző méretű köröket kellett vágni, jól összegyűrni, öregíteni, és a végén miltonkapoccsal rögzíteni. Tuti ötlet, köszi! A strasszok pedig egy csizmámat díszítették eredetileg, szépen sorbafűzve. 3 éve vettem Pécsett, emlék is egy kicsit, de kiszolgálta az idejét és tönkre is ment, kidobtam hát - egy scrap-oldalon született újjá.


Ha már Bridgetnél tartunk, a tegnapi Megasztárban énekelte egy lány ezt a dalt. Néha én is hasonló vagyok, de aztán eszembe jut ez a jelenet és röhögni kezdek. HÁT HÜLYE VAGYOK ÉN?! Szegény Bridget, hogy elhagyta magát, aztán persze jött a helyes és becsületes sztárügyvéd és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ha valaki maga alatt van, javaslom neki mindkét részt, barátnővel, pasival vagy egyedül, de mindenképpen valami nassolnivalóval - igazi lélekemelő, mulatságos és tartalmas kis film!



Jó szórakozást!

Mesi

2008. október 5., vasárnap

Köralbum és számvetés

Némi noszogatásra volt ugyan szükségem, de lassan megint mindennapi elfoglaltságaim közé tartozik a scrap. A téma egyelőre kicsit egoista, ugyanis jobb híján magamról és a gondolataimról, céljaimról tudok oldalakat készíteni, más fotóm nem lévén. Szkreppelhetném Mizocicát is, de olyan gyorsan mozog, hogy lehetetlenség lencsevégre kapni, most is éppen a lábam mellett száguldott el és már visszafelé tart!!!

A scrap.hu-n a téma a kör, ezért csináltam egy kör alakú minialbumot. Íme a borítója, alul lesz róla slide is!



És közben rájöttem, hogy iiimádom a papírvirágokat!!! A múltkor kaptam Betsie-től egy adagot, és Ági is küldött párat, háááát, már nem nagyon van belőle, kénytelen leszek végre rászánni magam az internetes vásárlásra, talán a jövő havi fizumból már meg is engedhetem magamnak. Ez lesz a jutalom, amiért ilyen ügyesen haladok a múltkor megfogalmazott terveimmel. Nézzük csak:
- Hajvágás: OK
- Költözés : OK
- Nevetés: OK
- Felszedni 10 kilót a ledobott 7(!) helyett: már 4 megvan! Egészen OK!
- Házitündérré változás: hellyel-közzel, de nagyrészt OK
- Szkreppelni: TÖK OK!
- Nem bőgni: nem publikus (na jó, csak néha) X
- Örülni mindennek: OK, mostanában szerencsére volt is jó sok okom rá
- Cigi: hmmmm... ki kéne menni rágyújtani... én szeretek bagózni! X
- Nem hagyni magam: nem is bántanak, ha meg igen, beszólok én is, csak elegánsan. OK
- Remény: asszem, talán az is van, tehát OK (kék szeme van...)
- Kockás takaró: folyamatban, de most épp varrnom kell még egyet egy babának, annyira bejött Briginek a múltkori! OK!
- Kisautó: csak egy bicikli. Annak is van 2 kereke, és most kaptam! Legyen egyelőre OK!

11: 2. Nem is rossz.

Na hogy ezt most ilyen szépen előadtam, jöjjön az a bizonyos album, amelyben benne van nagyjából mindez, csak szebben. Az alapja könyvkötő karton, mindössze 12 cm nagyságú, és nagyon jó volt csinálni! Remélem, nektek is tetszik!



Mára csak ennyi voltam, kicsit még megyek chipboard-betűket vágni, mert a tegnapi scrap-chates oldalamról már csak azok hiányoznak... nemsokára felteszem azt is!

Szép estét:

Mesi